A hozzátáplálás megkezdésekor mindenkinek az lebeg a szeme előtt, hogy “mit, mennyi idősen?”. Kezdő anyukaként én is megnéztem mindent, aztán rájöttem, hogy semmi nem szentírás. Inkább csak egy iránymutatás, de nem maga a Biblia. Teljesen mást mond a védőnői ajánlás, mint az “A” és “B” baba szakácskönyv, más van a magyar és külföldi internetes oldalakon. Nem beszélve arról, hogy a “hoisin szósz mennyi idősen adható” kérdésre nemigen fog tudni a védőnő válaszolni. Egy jó tanács: ne kövessük mereven a hozzátáplálási útmutatókat (kis hazánk határain kívül ez már nem is nagyon divat), de azért legyünk óvatosak. Kezdjünk mindent kis adagokban és figyeljük a baba reakcióit.
Igenis legyünk bátrak és kísérletezőek, hogy minél több ízt ismerhessen meg a minél hamarabb – függetlenül attól, hogy pürés vagy BLW hozzátáplálást követünk. Egyféle ízt pedig ne csak egyszer próbáljunk, térjünk vissza rá néhány nap múlva, ha nem volt sikere. Mi felnőttek sem mindig tudjuk elsőre eldönteni, hogy az az étel szerelem lesz-e. Ugyan miért tudná egy néhány hónapos, akinek még minden újdonság? Legyünk kitartóak, az első kudarc után soha nem szabad feladni.
Ha a különleges alapanyagokat (szószokat, fűszereket) megvettük, semmiképp ne hagyjuk otthon állni, használjuk bátran! A kicsinek viszont mindig csak eggyel és abból is kevéssel kezdjük, hogy kiderüljön egy esetleges allergia. Velünk is előfordult már, hogy evés közben apró piros pöttyök jelezték a kislányunkon, hogy gond lesz a tojásfehérjével. (Aztán persze hamarosan kinőtte.) Haladjunk fokozatosan: először csak egy-egy fűszert/szószt próbáljunk ki, utána jöhetnek a fűszerkeverékek és erőteljesebb ízek. Egy étteremben sem úgy építik fel a menüt, hogy először kapjuk a vörösboros marhapörköltet és utána a mozzarellás paradicsomsalátát, mert az utóbbinak nem is éreznénk az ízét. A picinek is hagyjunk időt, hogy először a lágyabb ízeket ismerje meg és utána az egyre összetettebbeket.
