Blog

Föld napja, szezonalitás, hozzátáplálás

A napokban volt a Föld napja (április 22.), ilyenkor minden fórumon szembe jön velünk, hogy mit is tehetünk azért, hogy továbbra is élhető hely maradjon a bolygónk. Persze a legjobb az lenne, ha nem csak ilyenkor gondolnánk a Földre, hanem egész évben – és minden nap úgy élnénk, mintha a Föld napja lenne. Mindenki a saját szintjén is rengeteget tehet, kezdve a talán legszembetűnőbbel, hogy elkezdjük csökkenteni az egyszer használatos műanyag mennyiségét a háztartásunkban. Amire sokan nem gondolnak először, hogy az étkezésünkkel is legalább annyit tehetünk a fenntartható környezetért. Sokat olvashatunk róla, hogy ha kevesebb (marha)húst eszünk heti szinten mennyivel csökken az ökológiai lábnyomunk. Ezt kiegészíteném azzal, hogy a növényi étrendünkkel is akkor tudjuk legjobban támogatni a környezetünket, ha nem messziről érkező alapanyagokat és hús helyettesítőket választunk, hanem helyette a szezonális, hazai alapanyagokat részesítjük előnyben. Ehhez kapcsolódóan hoztam nektek pár gondolatot, hogy mi miért tartjuk fontosnak a szezonálitást a családi étkezésekben és miért is jó mindez a baba hozzátáplálása során.

Számunkra a világkörüli utunk és a nászutunk volt a két nagyobb fordulópont a felé, hogy elkezdtük egyre jobban csökkenteni a műanyag és egyéb hulladékot a háztartásunkban. Ha a tengeren minden nagyobb várostól több órányi hajóútra lévő paradicsomi pici szigeten azt látod, hogy minden egyes nap rengeteg hulladékot sodor a partra a víz, nem tudsz szemet hunyni felette. A családunk bővülése pedig még jobban terelt minket a környezettudatosság és azt mondanám, hogy egy sokkal tudatosabb szezonális alapanyag felhasználás felé.

Yeben-sziget, Raja Ampat, Indonézia

Nem muszáj egyből “zero waste” és kizárólag szezonális konyhára váltani – mi sem tesszük és egyelőre nem is áll szándékunkban. Ugyanakkor a Pareto-elv remekül érvényesül itt is: mindössze húsz százaléknyi erőfeszítéssel nyolcvan százalékkal közelebb kerülhetsz a célodhoz, ha tudatosan odafigyelsz rá.

Hazai, szezonális

Nem, nem akarok bort inni és vizet prédikálni, hogy mi csakis helyit fogyasztunk, mert nem igaz. Szépen lassan haladunk, folyamatosan iktatunk ki, vagy csökkentjük a mennyiségét a messziről érkező alapanyagoknak. Én is használtam chia magot, mert olyan felkapott lett néhány éve, hogy fel kellett ülni akkor arra a hullámra, ki kellett próbálni mit tud. De ezeknek a “superfood”-oknak is lassan már egyre rosszabb a marketingje. Szépen derül ki, hogy milyen károkat okoz helyi szinten. Ilyenkor a legkönnyebb egy kicsit hátrébb lépni és sorba venni, mi is van itthon helyette. Sorra fedezünk fel olyan helyi alapanyagokat, amik legalább olyan jó (vagy még jobb) élelmiszerek csak itthon nem olyan erős a marketingjük. Csak egy példaként említve a chia magot: a hazai megfelelőjének tekinthető lenmag még több Omega-3 zsírsavat tartalmaz és mellette számos más vitaminban is gazdag. De sorolhatnánk a goji bogyót, a kesudiót, amiknek mind megvan a hazai, sokszor vitaminokban és tápanyagokban gazdagabb megfelelője.

Nekünk folyamatosan bővül a hazai alapanyag készletünk. Már mindig van itthon lenmag, ami egyébként szuper tojáshelyettesítő (lenmag tojás készíthető belőle). Mit nem tanul az ember, ha érzékeny a tojásfehérjére a baba? De bátran használom már a kölest, hajdinát is: sorra fedezünk fel olyan alapanyagokat, amiket a régi magyar konyhában is sokat használtak, de idő közben valahogy elfelejtődtek. Meglepően színes volt a magyar konyha 200 évvel ezelőtt (ajánlom Czifray István “Magyar nemzeti szakácskönyv”-ét, szórakoztató olvasmánynak sem utolsó), helyi alapanyagokra támaszkodva kreatív dolgokat csináltak. Van mit tanulni belőle – még Széll Tamás is elismerte.

Egyre többet olvasok alapanyagokról. Minél többet tudok róla, annál bátrabban kísérletezek vele. Tiszteld az alapanyagot, ismerd meg az ételed. Egy egyszerű sült krumpli is lehet nagyon finom, csak tudni kell hogy viselkedik a krumpli és jól kell megcsinálni. Más textúra, más ízélmény lesz.

De miért legyen hazai és szezonális, ha végre már nem úgy van, mint a 80-as években és minden kapható? A válasz sokrétű: messziről jön, nagy az ökológiai lábnyoma, stb. De mellette nagyon egyszerű is lehet a válasz: nem finom. Nehéz nem elcsábulni a boltok polcain mosolygó eper és paradicsom halmoknak a téli hónapokban, amikor csak alma és körte a hazai társai. De mindenki evett már “téli” epret és paradicsomot. Van íze? Nem sok. Akkor azt is képzeljük el, mekkora lehet a vitamin tartalma…. valószínűleg az sem sok. Így pedig már nem is nehéz lemondani róla. Tudom, ismerem, köszönöm nem kérem.

Minden gyümölcsnek és zöldségnek a maga szezonjában, idejében van a legjobb íze és legmagasabb tápanyag és vitamin tartalma. Csak az utóbbi hónapokban kezdtük el nézni a Séfek asztala (Chef’s table) Netflixes sorozatot, amiben a világ legjobb 50 éttermének a séfjeivel készítenek interjút. Szinte minden séfnél visszaköszön a szezonális és helyi alapanyag használat. A válaszuk egyszerű: az a finom. A különlegesen finom ételhez pedig egyértelműen a jó alapanyag a kulcs. Egyik étel sem lesz jobb, mint maga az alapanyag. Készítsünk el egy egyszerű paradicsomos tésztát és rögtön meg is vagyunk győzve. Ha pedig valami igazán finomat vettél, edd meg nyersen, élvezd az ízét! Nem utolsó sorban pedig a szezonális még olcsóbb is.

Hozzátáplálás

A hozzátáplálás megkezdése során mindenki izgul, vajon mit fog szeretni a gyerek, vajon jól csinálom? Én is izgultam, első gyerek, mindent elolvastam, ismerősöket meghallgattam. Na, de mivel is kezdünk, mi a fegyvertárunk? Kapunk táblázatokat, veszünk szakácskönyveket. Láthatjuk, hogy a hagyományos védőnői táblázatok és hazai ajánlások is a szezonális, hazai alapanyagokra támaszkodnak. Kicsit talán nehezíti a feladatot, hogy lassan már itthon is minden és minden hónapban elérhető. De az alap a hazai termék lesz, nem a mangó és avokádó.

Gazpacho, üdítő nyári csemege

Javasolt, hogy az étkezések alapját a hazai, idényjellegű alapanyagok adják. De az nem unalmas? Hiszen  télen “csak alma van és krumpli”. Nem, nem lesz unalmas. A hazai alapot tekintsük egy bázisnak és azt bátran lehet fűszerezni, használjunk sok zöldfűszert, lehet ízesíteni más külföldi alapanyagokkal. A hozzávalókat pedig számtalan formában lehet kombinálni. Készíts görög répasalátát sajttal és joghurttal, majd próbáld ki a marokkói répasalátát friss korianderrel és dióval. Ugyanaz az alapanyag, két teljesen más saláta.

A baba is hálás lesz, hogy ízletes, finom ételt kap és a szülő is nyugodt lehet, hogy egészségesen táplálja. Egy ízekkel teli ételt talán már az első kóstolásra is jobban elfogad a baba. A legnehezebb, téli időszakon pedig már pont túl vagyunk, jönnek a finom tavaszi, nyári zöldségek és gyümölcsök, most bátran lehet kísérletezni az új és ismeretlen ízekkel.

Amikor most tavasszal megláttam az első epreket és ráadásul már hazai is van a piacon, nem is tudtam ellenállni. Ugyan, ez már majdnem szezon, csak egy kis kényeztetés. Volt már valami eperre emlékeztető íze, de messze nem az a lédús, zamatos eper, amit a szüleim kertjéből szemezgetek le. Olíviának nem is kellett, inkább édes almát kért helyette. Többet én sem vettem, köszönöm, inkább megvárom az igazi szezonját.

Az USA-ban a Környezeti Munkacsoport évente két listát készít azon zöldségekről és gyümölcsökről, amelyek a legnagyobb vagy a legkisebb eséllyel tartalmaznak rovarirtó szereket. A két lista a piszkos tizenkettő és a tiszta tizenöt. A piszkos tizenkettő listáján sokszor pont az eper az első. Nem árt ismerni ezt a listát és segítségével könnyebben dönthetünk, hogy milyen forrásból szerezzük be ezeket. Ha ismerünk termelőket, járunk piacra biztos forrásból szerezhetjük be az epret, almát, őszibarackot, szőlőt, paradicsomot. A legkevésbé kell viszont aggódni pl. a borsó, vöröshagyma, padlizsán, karfiol esetében.

Arra bíztatlak, hogy bátran kísérletezz a hozzátáplálás során, nálunk sok új ételell, alapanyaggal bővült a családi “mit főzzek ma?” lista. Sokat tanultunk és tanulunk azóta is és sokkal változatosabban étkezünk. Szuper időszak kezdődik, a piacokon egyre bővül a választék, sorra jelennek meg a friss tavaszi zöldek, már jön a spárga és az eper. Kínáljuk a babákat minél gazdagabb ízekkel, főleg, amikor még kicsik, hiszen ez nagy hatással lesz arra, hogy később milyen ételeket eszik és szeret meg. Ha valamit nem fogad el, ne adjuk fel, próbáljuk más formában, legyünk türelmesek, hagyjuk megbarátkozni az új ízekkel. Mindenkinek időre van szüksége, hogy igazi ínyenc felnőtt vagy ínyenc baba váljék belőle. Szülőként pedig mi más lehetne a célunk, mint ízeket kedvelő, szerető, azokra nyitott baba majd kisgyerek.

https://www.instagram.com/inyencbaba/