Szabolcs András és Szabolcs-Gyuris Éva – Fánki főö
András és Éva két vérbeli vándor, akik hosszú évek utazgatása során kiötlötték: kellene egy étterem, ahol azokat a fogásokat főzik, amiket az utazásaik során megszerettek. (Ez az ötlet a mi szívünkhöz is igen közel áll 🙂 ) Így született meg a Funky Pho. A Mozsár utcában csendben megbújó icipici étterembe mindig korán kellett érkezni ebédidőben, ha a kis pultnál akartad a kedvenc pho-det bekanalazni. Kanalaztam én is, töltekeztem az aprócska helyet betöltő finom illatokkal és közben felfedeztem a pulton ezt a szakácskönyvet is. Hm… benne van szinte az összes ázsiai kedvencem. Nincs mese, ez kell Nekem! Sőt, vegyük meg Ábelnek karácsonyi ajándéknak – pont jó lesz. Ebből mindenki profitálni fog 🙂
A könyv nem pusztán egy szakácskönyv. Telis-tele van izgalmas történetekkel, arról hogy merre jártak, hol ették a legjobbat. Miért nyissunk éttermet… és miért NE nyissunk éttermet. Hol tudunk egzotikus alapanyagokat beszerezni – és mivel helyettesítsük őket, ha mégsem kapunk meg valamit. Ételek a világ minden tájáról, de főként Délkelet-Ázsiából, Japánból, Kínából, Dél-Amerikából. A választék igen bőséges: vietnámi palacsinta, thai zöld curry, szingapúri laksa, japán ramen, perui ceviche. Már csak a felsorolástól megéheztem 🙂 Ha már Funky Pho, akkor pedig természetesen pho. Mindent a pho-ről egy egész fejezeten keresztül, titkok arról, ahogy ők csinálják az étteremben.
A recepteken túl, pedig izgalmas alapanyag lexikont is rejt a könyv vége. Mi a fafülgomba, rákpaszta és galangal? Hol vehetsz thai bazsalikomot és citromnádat? Erre is mind ott lapul a válasz. Nem titok, a Spájz rovatunkat az Ínyenc babán ez a kisokos ihlette.
Délkelet-Ázsia nekünk egyenlő a steetfoodok Mekkájával! Szinte az összes kedvenc ételünket ottani utazások során ismertük meg. Az igazi kis lepukkant műanyag székes kifőzdék, ahol sorban állnak a helyiek. Ha Te is szereted az izgalmas ázsiai, dél-amerikai ízeket és nyitott vagy rá, hogy otthon is kísérletezz velük, akkor nem fogsz ebben a könyvben csalódni. A receptek egyszerűek és tényleg, minden infó megvan hozzá, hogy az asztalodra költöztethess egy falat Vietnámot vagy épp Japánt. Hidd el, nem is olyan nehéz. Mi legutóbb egy klasszikus magyaros húslevest dobtunk fel, ázsiai fűszerekkel, néhány Phunky pho-s hozzávalóval. Az eredmény, pont mint vártuk, egy falatnyi Vietnám…. otthon.
Rossz hír: sajnos az étterem nem élte túl a Covidos időszakot és bezártak. Ha igazi Funky Pho-s pho-t szeretnél enni, akkor Neked kell elkészítened.
Steiner Kristóf – Kristóf Lakomái (Vegán kalandozás a világ körül)
Van egy különös szokásom, sokszor a végén nyitom ki a könyveket és onnan lapozok visszafelé. Lássuk gyorsan mit várhatok tőle. Vallomások a konyhából…
“Olyan nincs, hogy nem sikerült beszerezni egy alapanyagot, ezért nem tudom elkészíteni az ételt. Minden helyettesíthető mindennel – ízvilágra, állagra, finom ízere hajtunk, nem rakétakilövést indító berendezéseket rakunk össze.” Jé, ez pont, amit én is vallok, helyettesíts, pótolj, mint MacGyver! Ezzel meg is kezdődött a könyvvel kötött barátságom 🙂
Már olvasni is élmény, nagyon szeretem a stílusát. Nem egy hagyományos nyelvezettel megírt szakácskönyv. Ahogy olvasod a recepted, pont úgy érzed, hogy Kristóf ott áll melletted és mondja “megkínálom sziruppal”, “belekutyulom az olívaolajat”, “jön a botmixer varázslat”. Mindegyik recept mellett egy-egy kis történet, hogy értsük mi fán terem, honnan az inspiráció. Hogy a muhammara miért Carrie Bradshaw muhammarája és mi köze a Szex és New Yorkhoz. Az egész könyv stílusa könnyed, mint maga a főzésről vallott filozófiája, “take it easy”. Fűszer… na, ebből mehet egy kiskanálnyi, de a többivel bánj csínján. Fűszerezd, ahogy kedved tartja, ahogy egyik kedvenc főzős filmemben is mondják az olaszok “Quanto basta”, ízlés szerint, (Ízlés szerint fűszerezve a film magyar címe) csináld úgy, ahogy Neked ízlik.
Rendkívül színes és ízekkel teli ételek. Unalmasnak hitt zöldségek, sok-sok fűszerrel megbolondítva, izgalmas ízkombinációkat alkotva. Vérbeli vegán ételek, amikből nemcsak a hús és a tej nem hiányzik, hanem így tökéletesek. Igazi húsevőket is le lehet velük venni a lábukról. Ha a vegán ételek gondolata még túl eretnek számodra, akkor pedig a növényi tejek, sajtok helyett használj tejtermékeket, a juharszirup helyett mézet, azokkal sem tudod elrontani.
Személyes kedvencem az eddig kipróbált receptek közül a “Keleti kalandor”, ami egy zseniális édesburgonya és csicseriborsó curry mogyoróvajas mártásban. Annyi, de annyi íz van bele sűrítve, hogy szinte minden falat felrobban a szájban. (Korábban írtam is róla egy facebook postban.)
Sok-sok izgalmas recept a mediterrán és közel-keleti konyhából, de közötte jól megfér egy-egy ázsiai étel és megbújik a vegán zsíros deszka is.
Ha ez még mind nem lenne elég és nemcsak otthon szeretnél goumet módon enni, hanem szerte a nagyvilágban is, akkor lapozz a könyv végére és lesd meg Kristóf kedvenc helyeinek listáját.
Dragomán György – Főzőskönyv
“Főzésről írni majdnem annyira jó, mint főzni. Főzésről olvasni majdnem annyira jó, mint enni.” – áll a könyv borítóján. Ettől jobb ajánló szerintem nem is kell hozzá.
Első jótanács: Ne kezdd el éhesen olvasni, nem fogod sokáig bírni! 🙂 De, ha nem vagy éhes is garantáltan legalább valami ropogtatnivaló vagy innivaló után fogsz nyúlni. Esetleg rögtön kiszaladsz a konyhába és csinálsz egy kardamomos datolyalassit vagy este tízkor nekiállsz fokhagymás zsíroskenyeret enni, mert tudod, hogy hmm… ez milyen jó gondolat! Ha így is lehet írni a zsíroskenyérről, akkor bizony azt azon nyomban ki kell próbálni. Nekem ilyenkor még tovább jár az agyam… legyen inkább kacsazsír. (Na persze az, amit pár napja mi magunk olvasztottunk le a kacsamellről). A pirított tökmagos- vagy rozskenyér, jó sok fokhagymával és kacsazsírral elő is lépett egyik kedvencemmé. Egy kis szeletelt pirospaprikát is csempészek mellé, nekem azzal lesz az igazi. Így van az, ha az ember olyan szerzőt olvas, aki szívvel lélekkel ír, veszélyes gondolatokat szabadíthat el. (Kalóriaügyileg.)
Mit várhat az ember egy szenvedélyes írótól és hobbiszakácstól? Egy olyan olvasmányos szakácskönyvet, ami egy regény is lehetne, csak épp receptek bújnak meg a regény lapjain. Színes, szagos írások. Az ételek teljesen megjelennek a szemeid előtt, ahogy olvasod. Szinte kiáltanak, hogy “próbálj már ki!”.
Ülsz, olvasod és érzed, ahogy Te is az íróval futsz és összeáll a fejedben a reggeli hedonista zabkása gondolat. Elképzeled, hogy milyen jó dolog citromba harapni vagy mit rejt a Krumplileves-meditáció. “A főzés nekem sokszor kalandozás a meg nem valósult, de elképzelt lehetőségek labirintusában”. Kalandra fel!
Ha pedig lemaradtál az ajánló első részéről
