Szia! Hajdú Zsanett vagyok.

A férjemmel, Ábellel mindig is szerettünk jókat enni és utazni – de hogy melyik volt előbb, arra nehéz választ adni. Tíz évvel ezelőtt a megismerkedésünkkor fénykorukat élték a “kuponos” oldalak, amivel lassan elkezdtük felfedezni a (szerencsére minőségében éppen fellendülő) hazai gasztronómiát. Közben a bővülő fapados kínálatnak hála nekiláttunk utazgatni is: először csak évi egy-két alkalommal, majd egyre többet és egyre messzebbre. Első Európán kívüli utunk során Izraelben éreztünk rá, hogy milyen izgalmas egy teljesen más kultúrába csöppenni… és fedeztünk fel teljesen szokatlan ízeket. Talán ez volt a kezdet, és azóta nincs megállás. Amikor 2016-ban világkörüli útra indultunk, a célunk az új kultúrák felfedezése is cél volt – amely mindenhol szorosan összefonódik az ételekkel/étkezésekkel is. Erről szól a Kultitasting.

Ugyanakkor nemcsak enni szeretünk, hanem főzni is. Egyre többször kötöttük magunkra itthon a kötényt, hogy egy falat Vietnám, egy kanál Malajzia vagy egy korty Omán érkezhessen az otthonunkba. Új alapanyagok, fűszerek, töltötték meg a mindennapjainkat és a hűtőnket: osztrigaszósz, galanggyökér, görögszéna, szumák, kaffir lime levél és még sok minden, amiről valószínűleg sokan még csak nem is hallottatok (eddig).

Eddig több, mint 40 országban jártunk, így inspirációt meríteni bőven van miből. De nem csak az utazásokon szerezzük az új ötleteket, hanem itthon is volt alkalmam fejleszteni magam. Néhány évvel ezelőtt kicsit beleunva a bankszféra mindennapjaiba kitaláltam, hogy cukrász leszek (azóta se lettem). Mivel azonban cukrász iskolába járni sok idő, inkább tanultam volna valami hasznosat olyanoktól, akik ezt tényleg jól csinálják. Írtam egy levelet több magas színvonalat képviselő étterembe, mert cukrászda akkoriban (2014-2015) még leginkább csak a “régivágású” volt, hogy szívesen mennék ingyen segédkezni, tanulni a szabadidőmben. Néhány nappal később már a Salon étteremben cukrász kuktáskodtam és fertőződtem meg még inkább a csúcsgasztronómiával. 2016-ban pedig a GasztroWerk-ben tanultam, hogy hogyan legyünk igazi hedonisták. A hazai gourmet világ jeles képviselői okosítottak, hogyan és milyen alapanyagokkal dolgozzunk. Sütöttünk-főztünk és rengeteg tanácsot kaptunk társaimmal.

Azóta családunk egy új taggal bővült, és mi célul tűztük ki, hogy számára is hétköznapivá tesszük ezeket az ételeket. 2020-ban ugyan utazni nem sokat tudtunk, de legalább az egzotikus ízek révén Olíviával is megismertettük más nemzetek konyháját. Mivel kisgyerek, nyitott az újdonságokra: mindent a szájába vesz, megkóstol… aztán eldönti, hogy ízlik-e neki. Nincs kényszer, francia elvek alapján etetjük: “mindent meg kell kóstolni, de semmit nem kötelező megenni”. Mivel egy idő után kifejezetten nehezményezte, ha a mi tányérunkon más van mint az övén, már nem is kellett neki külön főzni. Mi is meglepődtünk, hogy a másfél éves baba kifejezetten szereti a curryt, a koriandert, a rákot. Kezdetben minden új alapanyagot kis mennyiségben adtunk neki (vajon allergiás az osztrigaszószra?) aztán lassacskán már ehettük mindannyian ugyanazt. Néha persze az utolsó lépésben “kettészedjük” az ételt és a baba/szülő verzión kicsit módosítunk (nincs benne csípős, nyers tojás, nyers hagyma stb). Így született meg egyre több olyan étel, amit az egész család szeret, és közben Ábelnek és Zsanának sem kell lemondania az ínyenc, egzotikus fogásokról. Ezzel időt, energiát is spórolunk (nem kell külön főzni) és később Olívia sem fogja undorral a tányér szélére kaparni a garnélarákot egy olasz nyaraláson.

Hogy mire is számíthattok az “ínyenc baba” oldalon? Olyan finom és izgalmas ételek receptjeire, amelyek különböznek az itthon megszokott ízvilágtól. Amiben benne vannak az utazásainkról magunkkal hozott zamatok – de a saját tapasztalatunk alapján egy pici baba is szeretni fogja őket. A különleges alapanyagok/fűszerek esetén pedig mindig elmondjuk majd hol szerezhetitek be és mire lehet még felhasználni az adott recepten kívül. Nem várjuk el Tőletek, hogy egy zacskónyi görögszéna romoljon meg a spájzban csak mert nem ízlett a gyereknek a “butter paneer masala”… Az se ritka, ha valamilyen alapanyag nem ízlik elsőre, ezzel mi felnőttek is vagyunk így. Nem szabad feladni, próbálni kell más formában, mert ha nem is mindig, de sokszor siker lesz a vége.